"Augusztus 10-14. csak egy dátum volt eddig. Csak egy utazás. Csak egy kaland, amit várni lehetett. Most viszont egy emlék. Egy játék. Egy szép álom, ami véget ért, melyre egy évig várakozhatunk, hogy újra elraboljon. Iskolánk színjátszó csapatával, a KÖDIK-kel már többször képviseltük városunkat, Szatmárnémetit és iskolánkat is, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumot több rangos romániai és magyarországi versenyen, vagy éppen fesztiválon is.
Zsámbékra a "Koporsó volt a bölcsőm" című darabunkat vittük, melynek témája az 1848-as, 49-es forradalom és szabadságharc volt. Történelmi drámánk nem csak témában, de hangulatában is kitűnt a többi közül. A három nap során 11 előadást tekinthettünk meg, melyeket a történelmi Magyarország minden szegletéből érkező diákok adtak elő. Megismerhettünk nemcsak tanulókat, de olyan felnőtteket is, akik amatőr szinten alkotnak és adnak elő. Tőlük megtanultuk, hogy sosem késő elkezdeni, és azt is, hogy diákéveink befejeztével sem muszáj abbahagynunk, ami boldoggá tesz minket, még akkor sem, ha nem szeretnénk színészi pályára lépni.
A három nap alatt sokat tanulhattunk egymástól és neves anyaországi rendezőktől egyaránt, például Árkosi Árpád Jászai-díjas rendezőtől, a Zsámbéki Színházi Bázis művészeti vezetőjétől, Regős János színész, rendezőtől, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnökétől, Czajlik József rendezőtől, a kassai Thália Színház igazgatójától, és Szabó K. István rendezőtől. Az utolsó napot egy kiértékelő beszélgetés zárta, ahol a zsűri rámutatott esetleges hibáinkra vagy ötletet adott, hogyan lehetne egy-egy részt még jobbá tenni. Ez alatt a néhány nap alatt mindannyian játszottunk. Játszottunk életetet, halált, örömet, bánatot, csodát, tragédiát, asszonyt, gyermeket, férfit, hőst, bölcset és ostobát.... egyszóval színházat. Erről szólt nekünk Zsámbék, és talán lassan az életünk is. Színésznek lenni és nézőnek egyszerre. Adni magunkból és feltöltődni másokból.
A három nap játékot egy rendezői képzés követte. Csapatunkat képviselve néhányan (egy kísérő tanár és két diák) két nappal többet töltöttünk el Zsámbékon, ahol a zsűrit alkotó rendezők foglalkoztak velünk. A beszélgetést követően el is kezdődött a képzés. Először minden csapat leült egy rendezővel beszélgetni, aki részletekbe bocsátkozva látott el minket tanáccsal úgy az előadott darabot, mint a jövőt illetően. Másnap három rendező foglalkozott velünk egy-egy három órás blokkban. Technikákat mutattak nekünk, hogy hogyan formáljunk meg egy karaktert, hogyan képzeljük magunkat a bőrébe és még sok más karakter középpontú feladatot magyarázták el nekünk. Elcsenhettünk mozgásgyakorlatokat, melyek segítségével a csapat egymásra hangolódhat, így jobban odafigyelve és koncentrálva a helyzetre és egymásra. Utolsó nap pedig az idő beosztásáról magyaráztak nekünk. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodva az utolsó blokk után útra keltünk. Ez a pár nap mindannyiunknak hasznos volt valamilyen formában és mind gazdagodtunk valamivel. Remélem, jövőre is részese lehetek az egésznek és újabb emlékekkel térek majd haza, egy év múlva ilyenkor.
Köszönjük szépen a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Communitas Alapítványnak a támogatást, amit nyújtottak, hogy eljussunk erre a seregszemlére, ugyanakkor hála és köszönet illeti még csoportvezetőinket, Sárándi Annamáriát és Csorján Árpádot, hogy időt és energiát áldoztak a felkészitésünkre és elkísérésünkre!